2. rész

Nulladik nap, 9:56

Hol vannak Szaszáék?, Fellszállás a vonatra, Attiláék

Nem kis időbe tellt míg az állomásra értünk, szóval a vonatot le is késtük. De mivel az minden órában egyszer jár, mármint, 9:30-kor és 10:30-kor. Miközben apa segített kivenni Napsi, és az én csomagomat, rápillantottam az órámra. Tíz óra. Szóval állhatunk a tűző napon fél (!!!) órát! Miután kiszedtük a csomagtartóból a cuccainkat, körbenéztünk nem látjuk-e Szaszáékat. Hát őket nem láttuk. Gyorsan elköszöntem apától, de ő még magyarázott hogy mit tegyek ha meglopnak és stb. én csak egy ,,Nyugi, már voltam a Bábelen!" ordítással lerendeztem. Aztán apa ott is hagyott minket, megértem. Cuccainkal a kezünkben baktattunk közelebb az állomáshoz, de sehol senki. Komolyan, csak néhányan lézengtek, a többség már elment a kilences vonattal, csak mi, Napsival voltunk olyan szerencsétlenek hogy lekéstük.

- Ne mááár! - nyöszörgött Napsi

- Mi az? - kérdeztem

- Nem hoztam vizet. - kutakodott a táskájában.

- Tessék, itt az enyém. -nyomtam a kezébe az én italomat ami szerencsére, még hideg volt, MÉG.

- Kösziii - mosolygott és beleivott a vízbe.

Míg ő iszogatta az italomat, én körbenéztem hátha van valaki aki segíthet rajtunk. Szerencsére találtam egy négy fős fiúcsapatot.

- Napsi, gyere. Ott, azok, hátha segíthetnek.

- Jó, menjünk. De keressünk má' valami árnyékot! Meghalok! - nyöszörgött, és igaza volt. 39 fokos melegben nem túl jó a tűző napon állni. De szerencsére alig vannak itt emberek (mivel ahogy mondtam ők nem olyan bénák mint mi, hogy lekésik a vonatot) szóval találtunk egy kis fát, ami alá ledobtuk a cuccainkat.

- Helló - köszöntünk a fiúknak mikor odaértünk hozzájuk. Úgy tűnt hogy magyarok.

- Sziasztok! Bábelre? - kérdezte az egyikük, és folyamatosan Napsit bámulta.

- Aha, de nem láttatok itt két fiút egy barna, és egy sötét szőke hajút? - kérdeztem.

- De, amúgy mi is a Bábelre jöttünk, csak a tizessel akartunk menni, azon nincs olyan nagy tömeg. - szólalt meg egy másik szőke.

- És pontosan hogy néztek ki? - kérdezte Napsi egy gumilufit felfújva ( Hah, van rágója!!! Nem is mondta, perszee! :D).

- Ahogy mondtad, az egyik barna a másik meg mit tom' én. - mondta ugyanaz a szőke. - De nem akartok meginni valamit? - kérdezte, jaa, szóval erre ment ki a játék. Napsival ösztönösen megráztuk a fejünket. És mivel tudtuk hogy velük nem érünk el sokat, inkább visszamentünk a cuccainkhoz.

- Na jó, inkább küldök 1 SMS-t Szaszának. - mondtam, hogy ez hogy nem jutott eszembe? Mi meg a hülye fiúkhoz fordultunk! Mind1.

- Oké - mondta Napsi, a béke jeles karkötőét taulmányozva.

Üzenet küldője Zsófi, címzett Szasza: 

- Szaszaa! Hol vagytok?

- Mi? Ti hol vagytok, mi már a feszten. várjuk a kapunyitást! És tömegnyomor!! Na, megyek, mert összenyomnak, keresünk helyet! Szia!

- Okés! Szia!

- Igen, a bátyád egy állat. - magyaráztam Napsinak.                                                                                                

- Mi? Jaa, persze azt tudom. - mondta, mintha ez hétköznapi dolog lenne. Várjunk csaak, hisz az is.

Megláttam egy szabad ÁRNYÉKOS padot oda rögtön leültünk a cuccainkal eggyütt.

- Tudtad hogy Petra nem jön? - mondta Napsi.

- Tényleg, nem tudtam.

- Pedig nem jön, állítólag egy másik fesztiválra megy, külföldre.

- Külföldre? Az tök jó! - ámúltam, mivel külföldön nem semmi lehet fesztiválozni, de a Bábel mindennél jobb!

- Aham, de asszem' itt a vonat. -mutatott a nagy szerelvényre. Rápillantottam az RHCP-s órámra ami pont fél 11-et mutatott.

Felkaptuk a cuccainkat, és azokkalszálltunk fel, mit ne mondjak, majd meghaltam a melegtől, de plusz még a hátamra két telitömött táska nem volt túl jó érzés. Mind1. Mázlinkra szinte, szinte tiszta üres volt a vonat, mögüllünk fiú hangokat hallotunk. Jaj nee! A fiús csapat! Napsival rémülten összenéztünk, és a cuccainkkal együtt inkább más vagont kerestünk.

                                                                                                         * folyt köv. *